ATTALAI

Pályája elején, miután 1958-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán, a Zuglói

Körhöz is lazán kapcsolódva, a Párizsi Iskolához is köthető absztrakt festményeket alkotott,

mindemellett igen korán a magyarországi textilművészet egyik kulcsfigurájává vált: 1968-ban

megszervezte az Ernst Múzeumban a Textil falikép ’68 című kiállítást. Filcplasztikái, tértextiljei

gyakran népművészeti hagyományokat is idézve kapcsolódtak a minimal art nemzetközi

vonulataihoz. Az 1960-as évek második felében Attalai szembesült a művészet

„elanyagtalanodásának” jelenségével, egyre fontosabbá vált a „hivatalos” textilművészetével

párhuzamos, politikai utalásokkal is telített konceptuális tevékenysége. A body arthoz, a land arthoz,

a mail-arthoz és a projektművészethez köthető alkotásokat, environmenteket, fotóműveket,

kollázsokat, szövegműveket és ún. „red-y made”- eket alkotott. A Dubniczay-palotában látható

kiállítás és a hozzá kapcsolódó kiadvány elsősorban Attalai konceptuális műveiből mutat be

válogatást. Azokból a művekből, amelyek révén a művész rendkívül korán a nemzetközi networkök

részévé vált.

„Az én korosztályom valahogy Nyugatra üzemelt” – fogalmazott Attalai, aki postai úton kapcsolódott

be a korszak művészeti vérkeringésébe: borítékba zárva küldte el konceptuális műveit nyugaton élő

pályatársainak, és kért információt a kortárs művészet jelenségeiről, többek között olyan

művészekkel kerülve levelező kapcsolatba, mint Robert Indiana, Jasper Johns, John Chamberlain, Ed

Ruscha, Lawrence Weiner, Carolee Schneemann, Sol LeWitt, Christo, Hanne Darboven, Richard Long,

John Baldessari, Carl Andre, Robert Morris, Eva Hesse, Gilbert & George, Anthony Caro, Robert

Filliou, Claude Viallat, Joseph Kosuth és Dennis Oppenheim. A felsorolt művészektől mind

megtalálhatók Attalai archívumában levelek, sőt, olykor kiadványokat és műalkotásokat is kapott

tőlük. Mindemellett olyan kurátorokkal is kapcsolatba került, mint Harald Szeemann. Attalai

művészetírói tevékenysége is kiemelkedő volt, rendkívül fontos elméleti szövegeket publikált a

művészetfogalom változásáról, amelyek a művész tevékenységének teoretikus és történeti

kontextualizálásában is nagy segítséget jelentenek.

Attalai az 1980-as évek második felétől fokozatosan visszavonult a hazai és a nemzetközi művészeti

nyilvánosságtól, művészete napjainkban újrafelfedezésre vár. Az Attalai-életmű bizonyos

szegmenseinek bemutatása nemcsak a „hosszú hatvanas” évekre vonatkozó, a „támogatott, tűrt és

tiltott” jelenségek leegyszerűsítő elkülönítését meghaladni szándékozó művészettörténeti kutatások

szempontjából lehet revelatív, hanem a globális információáramlás és a networking működésének

vizsgálata szemszögéből is. A különböző (hivatalos és nem hivatalos) nyilvánosságokban egyaránt

jelenlévő, jelentős nemzetközi kapcsolatrendszert teremtő Attalai életművének tükrében az 1960-as

és 1970-es évek magyarországi és kelet-közép-európai művészettörténetének bizonyos szálai is új

megvilágításba kerülhetnek.

Kurátor: Fehér Dávid

A kiállítás a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program és a Vintage Galéria támogatásával jött létre.