ATTALAI
Attalai Gábor az 1960-as évek elején fellépő magyarországi művésznemzedék legfontosabb művészei közé tartozik, az ő életművét dolgozza fel tárlatunk.
Pályája elején, miután 1958-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán, a Zuglói
Körhöz is lazán kapcsolódva, a Párizsi Iskolához is köthető absztrakt festményeket alkotott,
mindemellett igen korán a magyarországi textilművészet egyik kulcsfigurájává vált: 1968-ban
megszervezte az Ernst Múzeumban a Textil falikép ’68 című kiállítást. Filcplasztikái, tértextiljei
gyakran népművészeti hagyományokat is idézve kapcsolódtak a minimal art nemzetközi
vonulataihoz. Az 1960-as évek második felében Attalai szembesült a művészet
„elanyagtalanodásának” jelenségével, egyre fontosabbá vált a „hivatalos” textilművészetével
párhuzamos, politikai utalásokkal is telített konceptuális tevékenysége. A body arthoz, a land arthoz,
a mail-arthoz és a projektművészethez köthető alkotásokat, environmenteket, fotóműveket,
kollázsokat, szövegműveket és ún. „red-y made”- eket alkotott. A Dubniczay-palotában látható
kiállítás és a hozzá kapcsolódó kiadvány elsősorban Attalai konceptuális műveiből mutat be
válogatást. Azokból a művekből, amelyek révén a művész rendkívül korán a nemzetközi networkök
részévé vált.
„Az én korosztályom valahogy Nyugatra üzemelt” – fogalmazott Attalai, aki postai úton kapcsolódott
be a korszak művészeti vérkeringésébe: borítékba zárva küldte el konceptuális műveit nyugaton élő
pályatársainak, és kért információt a kortárs művészet jelenségeiről, többek között olyan
művészekkel kerülve levelező kapcsolatba, mint Robert Indiana, Jasper Johns, John Chamberlain, Ed
Ruscha, Lawrence Weiner, Carolee Schneemann, Sol LeWitt, Christo, Hanne Darboven, Richard Long,
John Baldessari, Carl Andre, Robert Morris, Eva Hesse, Gilbert & George, Anthony Caro, Robert
Filliou, Claude Viallat, Joseph Kosuth és Dennis Oppenheim. A felsorolt művészektől mind
megtalálhatók Attalai archívumában levelek, sőt, olykor kiadványokat és műalkotásokat is kapott
tőlük. Mindemellett olyan kurátorokkal is kapcsolatba került, mint Harald Szeemann. Attalai
művészetírói tevékenysége is kiemelkedő volt, rendkívül fontos elméleti szövegeket publikált a
művészetfogalom változásáról, amelyek a művész tevékenységének teoretikus és történeti
kontextualizálásában is nagy segítséget jelentenek.
Attalai az 1980-as évek második felétől fokozatosan visszavonult a hazai és a nemzetközi művészeti
nyilvánosságtól, művészete napjainkban újrafelfedezésre vár. Az Attalai-életmű bizonyos
szegmenseinek bemutatása nemcsak a „hosszú hatvanas” évekre vonatkozó, a „támogatott, tűrt és
tiltott” jelenségek leegyszerűsítő elkülönítését meghaladni szándékozó művészettörténeti kutatások
szempontjából lehet revelatív, hanem a globális információáramlás és a networking működésének
vizsgálata szemszögéből is. A különböző (hivatalos és nem hivatalos) nyilvánosságokban egyaránt
jelenlévő, jelentős nemzetközi kapcsolatrendszert teremtő Attalai életművének tükrében az 1960-as
és 1970-es évek magyarországi és kelet-közép-európai művészettörténetének bizonyos szálai is új
megvilágításba kerülhetnek.
Kurátor: Fehér Dávid
A kiállítás a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program és a Vintage Galéria támogatásával jött létre.