David Fray (FR)
David Fray zongoraművészt Bachtól Boulez-ig terjedő zenei interpretációiért ünneplik, és a világ legjelentősebb koncerttermeiben lép fel szólistaként és kamarazenészként.
A klasszikus zene legnépszerűbb hangszeres előadói a zongoristák, őket ismerik legtöbben, és ugyanez a helyzet a hangszer irodalmával is. Könnyen elképzelhető, mekkora a verseny a világ legismertebb és legelismertebb zongoraművészeinek szűk körébe kerülésért. Ma már nem ritkán extrém külsőségekre, feltűnő, különc viselkedésre, sztárallűrökre is szükség van a figyelem elnyerése érdekében - a maximális felkészültség és kifinomult játéktechnika mellett, természetesen.
David Fray a legjobbak közé tartozik, régóta, pedig még mindig fiatal. Erőteljes előadói gesztusait gyakran éri kritika, mégsem ezzel alapozta meg hírnevét, és valójában nem is a közönségnek szól, inkább a rendkívüli koncentráció jele. Eredeti, kreatív módon bánik a zenei anyaggal, miközben fontos számára a kottahűség, finoman, érzékenyen követ a műben olvasható minden apró rezdülést. Ez a titka, és ez a legnehezebb út!
Német szerzők műveit szereti játszani igazán, ahogy fogalmaz, a kihívás miatt, és kritikusai is Bach interpretációt méltatják a legnagyobb lelkesedéssel. Veszprémben újabb, kevésbé ismert, ám számunkra annál kedvesebb oldaláról is megismerhetjük, hiszen Schubert mellett Liszt művekkel kápráztatja majd el a Hangvilla közönségét.
David Fray zongoraművészt a Die Welt című német lap "a gondolkodó zenész tökéletes példájaként" jellemezte, a New York Times pedig "zeneileg kifinomult és technikailag elegáns előadásaiért" dicsérte, Bachtól Boulez-ig terjedő zenei interpretációiért ünneplik, és a világ legjelentősebb koncerttermeiben lép fel szólistaként és kamarazenészként.
Olyan vezető karmesterekkel dolgozott együtt, mint Szemjon Bicskov, Christoph Eschenbach, Paavo Järvi, Kurt Masur, Riccardo Muti, Esa-Pekka Salonen és Yannick Nézet-Séguin, fellépett a Royal Concertgebouw Orchestrával, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával, a Londoni Filharmonikusokkal, a Drezdai Filharmonikusokkal, az Orchestre de Paris-val, és a Francia Nemzeti Zenekarral.
Az Egyesült Államokban fellépett a Clevelandi Zenekarral, a Bostoni Szimfonikus Zenekarral, a San Franciscó-i Szimfonikus Zenekarral, a New York-i Filharmonikusokkal, a Chicagói Szimfonikusokkal és a Los Angeles-i Filharmonikusokkal. Koncerteket adott a Carnegie Hallban, a Lincoln Centerben és a chicagói Symphony Centerben, valamint rendszeresen fellép a bécsi Konzerthausban, a salzburgi Mozarteumban, a londoni Wigmore Hallban és a párizsi Théâtre des Champs Elysées-ben.
Műsor:
Schubert: Esz-dúr zongoradarab D.946 No. 2
Schubert: Wanderer-fantázia D.760
-
Liszt: Sposalizio S.161 No. 1 - a Zarándokévek - Második év: Itália c. zongoraciklusból
Liszt: A Villa d'Este szökőkútjai S.163 No. 4 - a Zarándokévek - Harmadik év c. zongoraciklusból
Liszt: 104. Petrarca-szonett S.161 No. 5 - a Zarándokévek - Második év: Itália c. zongoraciklusból
Liszt: Dante-szonáta S.161 No. 7 - a Zarándokévek - Második év: Itália c. zongoraciklusból