PETŐFI200! - KARAFFA (színdarab)

Petőfi Sándor/Szálinger Balázs: Karaffa 

-vígjáték a költő születésének 200. évfordulójára- 

 „Bízvást állíthatom: kevesen ismerik Antonio Caraffa nevét és dicstelen tevékenységét, de talán még kevesebben olvasták Petőfi Sándor róla írt drámatöredékét. 

Pedig Petőfi igen jó érzékkel felismerte, hogy az eperjesi hóhér története drámába illő, és életének utolsó napjaiban bele is fogott e dráma megírásába. Feltehetően már korábban tudott a vérengző Caraffa tetteiről, de 1845 nyarán – felvidéki körútja során – eljutott Eperjesre is, ahol közvetlenül tájékozódhatott az 1687-es eseményekről. Erre utal az Úti jegyzetekben: „Kora reggelenként ki-kimentem a város keleti oldalán emelkedő Táborhegyre, hol hajdan Caraffa ágyúi ordították e mártírvárosra: rettegj!” Egyes feltételezések szerint a költőben már akkor megfogant a szándék, hogy írjon Caraffáról. Erre azonban csak 1849 júliusában kerített sort.” – Nánay István 

Szálinger Balázs műve groteszk vígjáték, amely tág teret enged az előadás rendezőjének, koreográfusának, zeneszerzőjének, díszlet-, és jelmeztervezőjének, valamint a színészeknek. A Petőfi által felvetett véres történelmi témát Szálinger Balázs sajátos módon kezeli: a költő által írt két prózai jelenetet míves, verses formában szövi tovább, amely szórakoztató ellentétet hoz létre a brutális történésekkel, szándékokkal. A véreskezű Karaffa műkedvelő leszámolóművész nyilvános kivégzéseit színházi előadásnak képzeli, a vérpadot teátrumnak hívja. Egy gyermek-, és ifjúsági csapatot tanítgat a hóhérság szépségeire, melyet át-átszőnek a harmonikus zenei hangzások és a klasszikus alapú, ám épp ez által groteszk mozdulatrendszerek. Karaffa minden kapcsolatot feltérképező és mérgező, művészetbe bújtatott hatalmi gépezete azonban gellert kap az összeesküvők egy elvesztett levelén, melyet többen próbálnak rekonstruálni, saját érdekeik szerint újraírni. A levelek furcsa körforgásában, melyet az emberi feledékenység és egy fel-feltűnő tolvaj mozgat, vígjátéki befejezésre nyílik lehetőség. A levelek összecserélődnek és Karaffa darab végi nyilvános, nagy önigazolása és hatalma egy mészáros bumfordi szerelmes levelének felolvasásával ér véget. A bukás egyértelmű, a hóhérnak tanított gyerekekről lehullnak az önkényuralom jelmezei, kellékei és boldog játszadozásuk változtatja a vérpadot újra igazi teátrummá.