Az író nyomában – Hamvas Napok Balatonfüreden

A november 13-14. között rendezendő Hamvas Napok a Tagore sétányon kezdődik, ahol magyarul és spanyolul olvassák rá a Hamvas-hársra az író Fák című esszéjének egy részletét.

A hagyományos ünnepségen Őexc. Anunciada Fernández de Córdova y Alonso Viguera, Spanyolország magyarországi nagykövete emlékezik meg az író-filozófusról, majd kiállítás nyílik a Vaszary Galériában Szamódy Zsolt fotóművész Hamvas-hárs képeiből. 

Idén is átadják Sava Babic, a 2013-ban elhunyt műfordító, a füredi Hamvas kultusz elindítójának emléket állító díjat. A város, a Fordítóház Alapítvány és a Hamvas Béla Asztaltársaság közösen alapította díjat, a Kő Pál készítette, a szerb műfordító portréját ábrázoló ezüstözött bronz érmét Orcsik Roland, szerbiai, magyar költő, műfordító veheti át. Másnap Szarvas József színész vezetésével séta indul a hangulatos Koloska-völgybe, ahhoz az ikonikus hársfához, amely Hamvas Fák című esszéjét ihlette. Koncertet ad a HolddalaNap Zenekar, akik mesterükként tekintenek az író-gondolkodóra, majd borkóstolóval összekötött irodalmi est zárja a Hamvas Bélára való emlékezést. Az estet ifj. Figula Mihály borász és Kéri Kitty színművész celebrálja.

A Hamvas Napok részletes programja a   oldalon olvasható. A járványhelyzet miatt a beltéri rendezvények regisztrációhoz kötöttek, a részvétel csak korlátozott létszámban lehetséges. A tervek szerint jövőre a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program egy regionális Irodalmi Szezon elnevezésű rendezvénysorozattal jelentkezik. A márciustól-szeptemberig tartó kulturális esemény-sorozat a Hamvas Napokkal kezdődik majd, nem véletlenül, hiszen Hamvas Béla nyitott szellemisége iránytűként szolgál a különböző közösségeket megszólítani kívánó rendezvénynek.

Hamvas Béla író, filozófus 1897-ben született Eperjesen. 1919-ben jelentek meg első irodalmi tárgyú írásai. Bölcsészdiplomája megszerzése után 1923-ban a Budapesti Hírlap és a Szózat újságírója lett. 1927-ben a Fővárosi Könyvtárban helyezkedett el könyvtárosként, ott dolgozott egészen 1948-ig. Ez életének egyik legtermékenyebb időszaka. A II. világháború után egy ideig az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai című sorozatot szerkesztette, de 1948-ban sorozatos bírálatai után felfüggesztették állásából. Fizikai munkásként nyugdíjazták 1964-ben. Négy évvel később hunyt el. Életében csupán két esszégyűjteménye jelent meg, munkásságát agyonhallgatták. Máig szélsőségesen ítélik meg az életművét, rajonganak érte vagy éppen elutasítják. 1983 után jelenhettek csak meg könyvei. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.