Interjú: Veszprémi intézmények vendégeskednek egymásnál a Szomszédolás projekt keretében

2019 végén, a Veszprém városa által kiírt Innovato-R programban több EKF-különdíjas projekttervezet is született, köztük a Szomszédolás munkacímen futó közösségi kezdeményezés is, amelynek ötletgazdái Lipéczné Karsai Henriett, a Laczkó Dezső Múzeum néprajzosa és Szőke-Kavinszki Andrea, aki munkatársaival, Toldyné Somfai Katalinnal és Major Dórával indította el a projektet, ma már viszont egyedül koordinálja az eseményeket és képviseli a csapatot. Velük beszélgettünk arról, milyen véletlen egybeesés folytán valósult meg a projekt, és milyen elvek mentén szerveződnek a „szomszédolások”.

Kezdjük az első lépésektől! Hogyan született meg a Szomszédolás ötlete? Milyen igények hívták életre?

 

Lipéczné Karsai Henriett: Néhány évvel ezelőtt egy rendezvény kapcsán merült fel bennem, hogy nagyon fontos lenne, ha a városi kulturális intézmények jobban megismernék egymást, ha egy sokkal gördülékenyebben működő kommunikációt tudnánk kialakítani egymás között. A város által kiírt Innovatio-R pályázatra kidolgoztam egy olyan projektötletet, aminek az a lényege, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki egymással mi, városi kulturális intézmények, azért, hogy minél eredményesebb együttműködések alakulhassanak ki.

 

Szőke-Kavinszki Andrea: Bennem és még néhány kollégában a könyvtárban ugyanez fogalmazódott meg, pedig nem tudtunk róla, hogy Heni is egy ilyen terven dolgozik. Amikor kihirdették a pályázat EKF-különdíjasait – köztük minket is -, akkor derült fény rá, hogy mindketten ugyanolyan célú és szinte teljes mértékben ugyanolyan megvalósítású akciót gondoltunk ki, sőt, még a projekt elnevezése is ugyanaz volt! Így együtt kezdtünk bele a szervezésbe.

Szőke-Kavinszki Andrea és Lipéczné Karsai Henriett

Fotó:
Kovács Bálint

Ez egyértelműen alátámasztja, hogy van igény arra, hogy az intézmények dolgozói jobban megismerjék egymást és hogy megoszthassák egymással a tapasztalataikat.

 

Szőke-Kavinszki Andrea: Így van. Mi, a kulturális intézmények dolgozói itt vagyunk, közel egymáshoz, és mégis nagyon sokan nem is ismerjük egymást. Pedig nagyon sok közös van a munkánkban és a szervezeti működésekben. Az ötletünk-javaslatunk lényege, hogy egy olyan közvetlen kapcsolati-hálót építsünk ki egymás között, ami könnyedebbé teszi az együtt-gondolkodást, együttműködést. Ha már megvannak ezek az erős pontok, akkor sokkal hatékonyabban lehet építkezni rá. Tehát első körben ezzel az ismerkedős-közvetlen hangulattal alapoznánk meg a továbbiakat. A második kör már többről is szólna, ezeket is átbeszéltük és már gyűjtjük is a javaslatokat.

 

Lipéczné Karsai Henriett: A Szomszédolás lényege pedig pont az, hogy meg tudjuk mutatni egymásnak, hol és hogyan dolgozunk. És fontos, hogy ilyenkor úgymond alsóbb szinteken dolgozókkal találkozunk. Olyan kollégákkal, akik programkoordinátorként dolgoznak az egyes intézményekben, akik eseményeket, programokat szerveznek. Persze van, ahol ezt a feladatot az intézményvezető látja el, de alapvetően éppen az a célunk, hogy ne a vezetőkkel, hanem a saját „szintünkön” tevékenykedő kollégákkal kommunikáljunk.
A projekt alapvetően úgy működik, hogy minden hónapban ellátogatunk valakihez. Az első alkalommal, szeptember 20-án például a Laczkó Dezső Múzeumba jöttek az intézmények dolgozói, októberben a könyvtárba megyünk és már szervezzük az alkalmakat a novemberi és decemberi vendéglátóinkkal is. A havonta egyszer történő látogatások alkalmával megmutatjuk az épületet, beszélünk az egyszerű, hétköznapi működésekről, pozitív tapasztalatokról és olyan dolgokról is, amiken érdemes lenne változtatni.

A Szomszédolás első helyszíne a Laczkó Dezső Múzeum volt.

Fotó:
Kovács Bálint

A pályázatok sikeres elbírálása és az első alkalom között közel két év telt el. Nem volt tervben, hogy esetleg online lesznek megtartva a találkozók? 

 

Szőke-Kavinszki Andrea: Semmiképp sem szerettük volna online. A Szomszédolás lényege, hogy személyesen találkozzunk, kötetlenül beszélgessünk, megismerkedhessünk egymás munkahelyével. Ezt a képernyő előtt ülve nem lehet megtenni. Sajnos azért telt el ilyen hosszú idő, mert közben jött a koronavírus-járvány és nem akartunk kompromisszumot kötni; kivártuk, amíg tudtunk találkozni. Bízunk benne, hogy nem így lesz, de ha esetleg újra át kell élnünk egy pandémiás időszakot, megint meg fogjuk tenni. Online szerintünk nem működnének ezek az alkalmak.

 

Mennyire nyitottak az intézmények, milyen tapasztalatokkal zárult az első alkalom? 

 

Lipéczné Karsai Henriett: Nagyon örültünk neki, hogy szinte minden meghívott eljött az első alkalomra. Sok olyan szituáció szóba került, amire egyöntetűen bólogattunk, mert ugyanazokat a dolgokat tapasztaljuk. Ilyenek az erőforrás-hiányból adódó problémák, az arculati vagy marketing kérdések. Reméljük, hogy közös erővel pozitív irányba tudjuk majd mozdítani ezeket. Ha jól számoltuk, mire mindenkihez ellátogatunk, már 2023 lesz. Reméljük, hogy addigra, épp a programévre, közösen előre tudunk majd lépni és ezt a közönségünk is érezni fogja.

Hozzáférhetőség

Amennyiben nehézségekbe ütközik oldalunk böngészése során, válasszon az alábbi hozzáférhetőségi lehetőségeink közül!