Kádárta

KÁDÁRTA Veszprémtől északkeletre – a város központjától 4,5 kilométerre – a Geleméri-fennsíkra épült. 

A fennsík alatti völgyben bőven fakadnak források és itt kanyarog a Séd patak, amely egykor malmokat hajtott, ma a halastavat táplálja. Kádárta korábban önálló település volt, 1973 óta Veszprémhez csatolták, napjainkban közel 1600-an lakják. 

Ahogy Jutaspuszta, Kádárta is a veszprémi káptalan birtokaihoz tartozott, lakói földműveléssel és állattenyésztéssel, szőlőműveléssel foglalkoztak. A török hódoltság alatt lakossága áttért a református hitre, középkori templomát és a mellette álló lelkészlakot ma is a református gyülekezet őrzi és gondozza. Az ellenreformáció idején Kis-Veszprémnek is nevezték, mert a hitgyakorlásuktól eltiltott veszprémi reformátusok is ide jártak istentiszteletre. A földművelés és állattenyésztés mellett a két világháború között dolgozott itt kovács, bognár, asztalos, cipész, mészáros, kőműves, kocsmáros, a Séd és a Babuka-forrás malmokat hajtott (nem véletlen, hogy a városrész címerében is megjelenik a malomkerék).

Kádárta városrész kulturális hagyományainak, helyi értékeinek megőrzéséért, a település szépítéséért a 2007-ben megalakult Közösség Kádártáért Egyesület dolgozik. Az általuk irányított közösségi munka eredményeként jött létre a műfüves focipálya és a Gelemér utcai Forrás park, benne az életfával és kemencével, ahol azóta is számos rendezvényt tartanak. Az egyesület pályázatokon keresztül támogatja a kádártai református egyházközséget, a helyi óvodát és ők tervezték meg Kádárta címerét és zászlóját is.

Kádárta városrészi zászlója a korábban elkészült települési zászló és címer elemeit használja, amely Kádárta esetében az ekevas és a malomkerék. Ezeket a mezőgazdaságra utaló szimbólumok egészültek ki az életfa motívummal, amely a mai közösség összefogására és az életfa szimbólumára utal. A zászló színei erősödtek és a komplett városrészi zászlók koncepciójához igazodott.