-
Korinek Janka - Piros cakkok
Fotós: Nagy Attila Károly – 2021. Zamárdi
Korinek Janka - Piros cakkok
Szép augusztusi séta.
Susognak a napsugarak,
Formájukat öntik az utcán
A tuják csúcsa közt.
Lehajló sugarakban
Két nyírfa lobban.
A 13 alatt kedves udvar,
Benne egy bácsi
Biccent és sört ciccent.
Kerítésén megannyi
Piros lakk.
Biccentek én is-
Mire ez a sok piros cakk?
Azt mondja-
Kérem, ez mind
Vöröskócsag.
2021. Zamárdi
Fotó: Nagy Attila Károly
Korinek Janka - költő
Korinek Janka vagyok, 24 éves, jelenleg az ELTE Gazdálkodástudományi Karának mesterszakos hallgatója. Korábban elvégeztem az ötéves pszichológia-képzést is, így valamiféle polihisztornak mondhatom magam.
Költészettel, írással már kiskorom óta foglalkozom: eleinte rövid történeteket alkottam, saját hetilapot szerkesztettem, majd az idő előrehaladtával előtérbe került a versírás. 2008-ban győztese lettem egy országos versíró-versenynek, mely ugródeszkaként szolgált az irodalmi előmenetelemben, és 2009-ben első publikálója lehettem a veszprémi Vár Ucca Műhely folyóiratnak. A következő években különböző veszprémi irodalmi projektekben vettem részt, egészen mostanáig pedig további két alkalommal jelentek meg műveim.
Általában rímtelen, rövid versekben utazom – sem slam, sem haiku – melyekre a bonsai hasonlata illhet leginkább: magának az olvasónak kell nevelgetnie, a saját gondolatai szerint alakítania egy-egy művet. Mostanában ízlelgetem a hosszabb verseket, novellákat; izgalmas tapasztalni, ahogyan évről évre változik a szemléletmódom, stílusom. Vágyott célom saját kötetek megjelentetése is.
Nagy Attila Károly - fotográfus
1975-ben született Debrecenben, a Balatonra – egész pontosan Badacsony déli partról kitáruló látványára – először gyerekként csodálkozott rá egy családi nyaralás alkalmával. A rácsodálkozás azóta is tart, nem is telhet el úgy év, hogy legalább egy hetet ne töltsön – immár a gyerekeivel – a tó valamelyik partján. A folyamatosan más arcát mutató víz ma is vonzza, felnőttként azonban már jó ideje jobban foglalkoztatja a tó körüli települések épített öröksége, a lassan eltűnő 50-100 éves nyaralókultúra. Így alakult, hogy a balatoni vakációk jó részét már nem a fövenyen fekve, hanem a part közeli kis utcákat járva töltöti, fényképezőgéppel a nyakában, gyűjtögetve a legszebb, legérdekesebb balatoni részleteket. >>> Instagram
