-
Tóbiás Krisztián - A kerítésen túl már a kozmosz
Fotós: Nagy Attila Károly – 2021. Zamárdi
Tóbiás Krisztián - A kerítésen túl már a kozmosz
Az ajtón
ha kilépek
mindent szeretnék
ha én lenne
a virág
a fű
a szemeteskuka
a sündisznó
a kutyám
minden
ha én lenne
ha olyan lenne
pont mint én
ahogy azt én szeretném
ettől több az ember ugyebár
formálni
alakítani
önmagához idomítani
képes a környezetét
korlátok
rácsok közé szorítani
a kis privát mindenséget
legalább a mindenség illúzióját
metszőollóval
fűnyíróval
újra értelmezni a szabadságot
mindent megmagyarázni
az ivartalanított kutya szomorú tud lenni
nem tudja miért
de szomorú
valami hiányzok neki
a szabadságból
valami már nincs ott
ahol lennie kellene
valamit már nem tehet
amit eddig igen
és ezért szomorú
a kerítés már nem kihívás
már nem átugrani
csak határt szabni létezik
az ajtón
ha kilépek
ott minden remélhetőleg én vagyok
és a kerítésen túl
már a kozmosz.
2021. Zamárdi
Fotó: Nagy Attila Károly
Tóbiás Krisztián - költő
1997-től több vajdasági folyóirat és napilap szerkesztője, tudósítója. 2001 óta Magyarországon él. 2006-ban jelent meg első önálló verseskötete ver/sec címmel a zEtna könyvkiadó gondozásában. 2008 – 2011 között a veszprémi Ex Symposion irodalmi folyóirat tördelője és grafikai szerkesztője, majd felelős szerkesztője. 2014-től a Balatonfüreden megjelenő Tempevölgy folyóirat felelős-, majd 2015-től főszerkesztője. A 2014-ben alapított Sava Babić műfordítói díj alapító tagja. 2014-től a Balatonfüred Város önkormányzata, illetve a Tempevölgy folyóirat által szervezett irodalmi/művészeti rendezvények és konferenciák szakmai szervezője A Balatonfüredi Költőverseny Quasimodo Közalapitvány és a Balatonfüred Városért Közalapítvány kuratóriumának tagja. Írásai megjelentek szerb, horvát, angol és spanyol nyelven.
(Csóka, Jugoszlávia, 1978. augusztus 15.–) költő, író, szerkesztő.
Nagy Attila Károly - fotográfus
1975-ben született Debrecenben, a Balatonra – egész pontosan Badacsony déli partról kitáruló látványára – először gyerekként csodálkozott rá egy családi nyaralás alkalmával. A rácsodálkozás azóta is tart, nem is telhet el úgy év, hogy legalább egy hetet ne töltsön – immár a gyerekeivel – a tó valamelyik partján. A folyamatosan más arcát mutató víz ma is vonzza, felnőttként azonban már jó ideje jobban foglalkoztatja a tó körüli települések épített öröksége, a lassan eltűnő 50-100 éves nyaralókultúra. Így alakult, hogy a balatoni vakációk jó részét már nem a fövenyen fekve, hanem a part közeli kis utcákat járva töltöti, fényképezőgéppel a nyakában, gyűjtögetve a legszebb, legérdekesebb balatoni részleteket. >>> Instagram
