A mindent látó gép - Madách 200 Gondolat Fesztivál

Érdekes érzés nézegetni, és elképzelni, hogy ha egy képet egy atto-másodpercig szemlélnénk, akkor a világegyetem létezése ideje alatt is csak a 6 x 3 pixeles 100 színű képeket tudnánk végignézni. Ha most ehelyett az összes 6 x 4 pixeles 100 színű képet szeretnénk végigpörgetni a világegyetem létezésének ideje alatt, akkor ehhez a képeket 1000 milliárd ember között kéne szétosztani. A kiállítás 128 x 72 pixeles, 1000 színű képeit pedig felfoghatatlanul tovább kellene nézni, hogy mindegyiket lássuk.

Jorge Luis Borges számos műben foglalkozott a végtelen, az idő, a tér és az emberi tudás kérdéseivel. Ezek közül az egyik legismertebb novellája a "Bábeli könyvtár" ("La biblioteca de Babel"). Ebben a novellában egy hatalmas könyvtárat ír le, melyben minden lehetséges 410 oldalas könyv megtalálható, bennük minden gondolat, ami valaha eszünkbe juthat, minden történet, amit valaha elmesélhetünk, de ezen felül olyan könyvek is vannak, amelyekben nincs értelme a szövegnek, csak véletlenszerűen sorakoznak a karakterek.

Betűk szisztematikus vagy véletlenszerű kombinációjából nyert tudás gondolatát nem csak Borges járta körül. Claude Shannon információelméleti szempontból vizsgálta véletlenszerűen generált szövegek információtartalmát. Swiftnél a Gulliver Utazásaiban Laputa egy gépe keveri össze az összes lehetséges szót és kifejezést, Scott Saunders szoftverművész is készített verziókat ennek képi, pixel alapú programba öntésére, ahol egy generált animáció a fekete képernyőtől jut el a fehérig pixelenként. Bár ez a gondolat pár szóban elmesélhető, évek óta foglalkoztatott, hogy jobban megismerjük és megértsük a léptékét, lehetetlenségét és egyszerűségét, elmélyedjünk benne, hiába léteznek már dokumentált verziók hasonló munkákról.

A Gondolat fesztiválra Weiner Zsuzsa matematikussal egy interaktív interpretációt készítettünk erre a már korábban, mások által is elképzelt gondolatra. Installációnkban lehetővé tesszük, hogy utazni tudjunk az összes 128 x 72 pixeles, 1000 színű palettából építkező kép között. A gépet egy piros gömbbel lehet irányítani ezen végtelennek tűnő, de igazából véges és számítható idővonalon. Amit ha jó helyre tekerünk, láthatjuk születésünk vagy halálunk napját, egy szupernova keletkezését, vagy a szöszt ami éppen holnap fog az ablak előtt elszállni. Bár ezek a képek pár percnyi görgetésnyire vannak, a felfoghatatlan mennyiségű zaj között lehetetlen megtalálni őket.

Érdekes érzés nézegetni, és elképzelni, hogy ha egy képet egy atto-másodpercig szemlélnénk, akkor a világegyetem létezése ideje alatt is csak a 6 x 3 pixeles 100 színű képeket tudnánk végignézni. Ha most ehelyett az összes 6 x 4 pixeles 100 színű képet szeretnénk végigpörgetni a világegyetem létezésének ideje alatt, akkor ehhez a képeket 1000 milliárd ember között kéne szétosztani. A projekt 128 x 72 pixeles, 1000 színű képeit pedig felfoghatatlanul tovább kellene nézni, hogy mindegyiket lássuk.

Ebben a hatalmas képsorozatban való utazáshoz egy piros gömböt használunk. Az 1000 színt megszámoztuk 000-tól 999-ig, a fekete a 000, a türkíz a 287, a fehér pedig a 999. Majd minden kép 9216 pixelén sorban végigmegyünk,  és a neki megfelelő háromjegyű színkódot leírjuk egymás után. Így minden képnek megfelel egy szám: a teljesen feketének a csupa 0, a teljesen fehérnek pedig a 3x9216  = 27648 db  9-esből álló szám. A piros gömbbel a számegyenesen mozoghatunk 000…0-tól 999…9-ig, a kivetítőn pedig az épp beállított számnak megfelelő kép jelenik meg. A gömb jobbra-balra mozgatásával ezen a számegyenesen lépkedünk előre és hátra, de hogy milyen gyorsan, azt úgy állítjuk be, hogy a gömb fel-le görgetésével közelebb és távolabb megyünk a számegyeneshez. Amikor egész felgörgetjük a gömböt, akkor akár olyan közel is mehetünk a számegyeneshez, hogy egy jobbra-balra menés csak az utolsó pixel színkódjának növelésének/csökkentésének felel meg. Ha a gömböt lefelé görgetjük, akkor a számegyenestől hátrébb lépünk, ezért a számegyenesen való lépkedés nagyobb egységekben történik. Ilyenkor azt láthatjuk, hogy a jobbra-balra lépkedés a kép alsó részében lévő pixelek színét változtatja.

A számegyenesen a legtöbb szám egy értelmetlen zajnak felel meg, azonban mi kiválasztottunk néhány számot, amelyeknek megfelelő kép értelmes. Ezeket a képeket a gép mutatja meg nekünk véletlenszerűen, tőlünk függetlenül. Mi utána indulhatunk tovább ezekből, hogy újra hatalmas valószínűséggel zajba fussunk.