Méltó módon újul meg a Szél utcai izraelita temető
A veszprémi Szél utcai izraelita temetőben 1730 és 1882 között temetkeztek, és mintegy 450 embertársunk végső nyughelyéül szolgál. Az eltelt évszázadok megviselték a területet, amely szomorú látványt nyújtott az erre sétálóknak, az emlékezni vágyóknak. Idén tavasszal a temető végre méltó módon megújulhat a múltat tisztelők őszinte megelégedésére.
Fotó: Domján Attila (Vehir.hu)
A Szél utcai izraelitatemetőt az 1730-as években nyitották idetelepült zsidó családok. A területen a rendkívüli sziklás talaj miatt 1882-ben befejezték a temetkezést. Másfél évszázad alatt mintegy 450 elhunytat temettek el. Az elmúlt évszázad során a temető sírköveinek egy részét elhordták, nagyobb részük eltörött vagy az idők folyamán a föld alá került.
A német megszállást követően 1944 júniusában a veszprémi és részben a környékbeli zsidóságot a veszprémi gettóba költöztették, ahonnan 1944 júliusában a gettó lakóit Auschwitzba deportálták. 1945-ben a haláltáborokból és a munkaszolgálatokból hazatért veszprémi túlélők a hitközséget ismét megalakították. 1946-ban a hajdan virágzó hitközség száma 106 volt. 1949-ig a hitközségi tagok száma 84 személyre apadt és számuk az elmúlt évtizedekben tovább csökkent.
A veszprémi zsidóság tragédiája Veszprém város fájdalmas vesztesége, hiszen nagy mértékben hozzájárultak a város felemelkedéséhez. Ezért az Európa Kulturális Fővárosa 2023 támogatásával az egykori zsidó temetőt emlékhellyé nyilvánította a város, amely a mindennapokba beépülve a megemlékezés meghitt helyszínévé és egyben a pihenés és a szemlélődés terévé válhat a veszprémi lakosok számára.
A Szél utcai temető a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program „Tükörkép” projektcsoport keretében újulhat meg. E program egyik kiemelt küldetése, hogy a táj és az épített környezet, a kultúra, a hagyományok Veszprémben és a régióban fellelhető páratlan örökségét méltó módon kezelje, lehetőség szerint fejlessze és mutassa meg az itt lakóknak és az ideérkezőknek egyaránt. Hiszünk benne, hogy a hagyomány, egy hely történeti emlékezete nem csak múltidéző nosztalgia tárgya lehet, hanem élő örökség, a jelen szempontjából is eleven identitásformáló erő, ami mindennapi életünk szerves része.
Programjainkban tisztelettel felidézzük azon családok, karakterek, mikroközösségek olykor elfeledett történetét, arcait, akik ma is inspirációt jelenthetnének, akiknek a nyomai ma is jelentésképző erővel bírnak.
