Helytörténet
A Jutasi úti – korábban Felszabadulás úti - lakótelep tervezése 1966-ban kezdődött, építése 1980-ban fejeződött be. Az új lakótelep felépítését a negyedik 5 éves tervben fogalmazták meg, szerencsésen olyan helyen, ahol nem kellett régi épületeket lebontani. A leendő lakótelep a belvárostól északra, a Felszabadulás úttól keletre, beépítetlen sziklás altalajon, lejtős terepen, 60 holdnyi mezőgazdasági területén helyzeték el a tervezők.
A lakótelep tervezője Márton István a LAKÓTERV építésze volt, aki a 20. század mintalakótelepét álmodta meg Veszprémben a Felszabadulás úton. Komplex terve csak részlegesen, sok módosítással valósult meg. A tervek elkészítésével a Veszprém Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága bízta meg, a beruházó és egyben a szükséges pénzfedezet biztosítója a Veszprém megyei Beruházási Vállalat volt.
Az első tömb alapozását 1970 novemberében kezdték el és egy év múlva – a mai Munkácsy/Jutasi/Stromfeld úti 9 és 10 emeletes sorházakba – beköltöztek a lakók. Őket a belváros Cserhát városrészéből, a bontásra ítélt családi házaiból költöztettek át a panelekbe.
Az első ütemben épültek meg a Felszabadulás (ma Jutasi) út, Halle-, Munkácsy- és Stromfeld utcák sorházai. Utolsóként a Munkácsy utca 3-as (a 9-es jelű épület) készült el 1974 márciusában. A többségükben 9-10 emeletes házakat győri házgyári panelekből építették, mert a kivitelezést végző Veszprémi Építőipari Vállalat „házgyára” csak 1973-ban kezdte el a panelek gyártását.
A lakótelepi lakások tervezői nem bántak bőkezűen a lakók életterével. A „típuslakások” átlagos alapterülete 50 négyzetméter volt, kicsi főzőfülkével, egy nagy és egy kis szobával. A családi tűzhelyet körül ülni – mint régen a paraszti, vagy polgári otthonokban – lehetetlen volt, a háziasszony családjától elszeparálva végezte/végzi konyhai teendőit. A család többi tagja a nagyobb szobát használta étkező-nappaliként és hálószobaként is, a gyerekeknek jutott a kisebb, félszoba.
Az első óvodát (a mai Ringató) a pétfürdői Nitrokémia építtette, ahova már hajnali 5 órától vihették a gyerekeket, hogy a 6 órás üzemkezdésre beérjenek a dolgozók. Lengyel munkások építették fel a lakótelep első, könnyűszerkezetes iskoláit, a sárga Bem József és a Báthory István fejedelemről, lengyel királyról elnevezett piros iskolát is.
A lakótelep első élelmiszerüzletei a sorházak földszintjein nyíltak, elsőként a „Tanbolt”, amely a szakmunkástanulók képzését is szolgálta, majd a Munkácsy úti hús- és zöldségbolt. Hatalmas lépést jelentett a város akkori legmodernebb üzletének, a Jutas ABC-nek a megnyitása 1973-ban. Ez volt az első ÁFÉSZ áruház a még ellátatlan területen széles árukészlettel és az újdonságnak számító bevásárlókocsikkal.
A lakótelep három ikonikus vendéglátóhelye a Hangulat söröző, a Dörgicse borozó és a Hungária pezsgőbár volt, amelynek több évtizedes gyakorlattal rendelkező szakembere Jugovits Lajos mindig ügyelt arra, hogy azok inkább kulturált találkozóhelyek, mint kocsmák legyenek. Az igazi étterem mégis a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanműhelyeként megnyitott Kiskuktával jelent meg a városrészben. Egyébként a város első „maszek” cukrászdáját, a Kokót is itt nyitották, amely bőséges süteménykínálatával az egész városból vonzotta a vendégeket a lakótelepre.
